Az íriszdiagnosztika (más néven iridológia) az alternatív gyógyászat körébe tartozó módszer, melynek támogatói szerint a szivárványhártya (latinul iris) és az ínhártya (latinul sclera) felületén látható színek, minták és a szem egyéb jellegzetességei alapján információkat lehet szerezni a páciens általános egészségi állapotáról. Az íriszdiagnosztikát alkalmazók megfigyeléseiket úgynevezett írisztérképekkel vetik össze, melyek a szivárványhártyát az egyes testrészeknek és szerveknek megfeleltetett részterületekre osztják. Az íriszdiagnoszták az írisztérkép segítségével tesznek különbséget az egészséges és a gyulladt, beteg, túlműködő stb. szervek között. Az íriszdiagnoszták szerint így információ nyerhető a páciens betegségre való hajlamairól, múltbeli betegségekről és a jövőben esetleg kialakuló kóros egészségi állapotról.

Nyitott könyv – két lappal
Az szem középső „színes” részében, az íriszben teljesen leképződik az egész testünk. A jobb szemben a jobb oldal, a bal szemben a bal testfél területi látszanak. A szivárványhártya nem csak a test legérzékenyebb része, de legközelebb is áll az agyhoz és a leghamarabb mennek rajta végbe a változások. (A szem szövete gyógyul a leghamarabb!) Így nagyon hamar meglátszik rajta minden változás.Legalább két állapotfelmérést kell végezni, két különböző időpontban. A szemen a beteg állapotának romlása/javulása, az javasolt kezelésre adott reakciói is jól látszanak.

Az írisz vizsgálata – szemben például a fül, vagy a talp analitikájával, mely mikro-rendszerként alkalmas hasonló következtetések levonására, - csak analitikai célzatú. Míg a fület akár akupunktúrás tűvel meg is szúrják, a talpat masszírozzák, addig a szemet nem kezelik „szembe”. A gyógymódot általában más természetgyógyászati módszerek palettájáról választja a szakértő. Gyógytea, fürdő, masszázs, vagy bármilyen más kúrát ír elő.

Nem jósda – testtérkép!


Tökéletes ostobaság, hogy a szemből kiolvasható, hogy a kliens megcsalja-e társát, vagy hogy meddig fog élni. (de, kb az időszak belátható)

Az írisz vizsgálata alapján a testi elváltozások alapján lehet következtetni a helytelen életmódból adódó viselkedési jellemzőkre, de ez nem jóslás.

A szem élénken reagál a változásokra, így ha a beteg életkilátásai javulnak, akkor az is jól nyomon követhető a szemünkből. Kiegészítő eljárás, tehát a jó természetgyógyász nem önállóan, hanem más rendszerekkel együtt, kontrollként alkalmazza – nagy haszonnal! – ezt a módszert. A sérült szemből általában nem lehet eredményt nyerni, valamint el kell különíteni a szem fizikális betegségeitől.

Magyar gyökerek

Az iridológia története alig több mint százéves, és egy magyar, dr. Péczely Ignác ( 1826-1911) nevéhez fűződik.

Péczely 1881-ben publikálta könyvét, a "Szemdiagnózis"-t, melyben lefektette az íriszdiagnosztika alapjait. (Máig hozzáférhető!) A kis Ignác meg akart menteni egy bagolyfiókát, de nagy igyekezetében eltörte a madár lábát. A hatalmas szemű jószág szemén a kisfiú szeme láttára jelent meg egy fekete csík, majd a törés gyógyulásával egyszerre fokozatosan elhalványult. A gyermek ezen tapasztalat miatt választotta az orvosi pályát, később tudatosan figyelte a "szembogarat", és az első írisz-térképet is ő rajzolta meg, mely a mai diagnosztika alapját képezi.
Péczely később, már orvosként meggyőződött arról, hogy ugyanaz a betegség mindig ugyanott hagy árulkodó jelet a különböző betegek íriszén.

Általános kitekintés
Nils Liljequist (1851-1936) súlyos betegsége folytán figyelt fel a saját íriszének változásaira. Az egykor kékszemű svéd fiatalember szeme egyre zöldebb árnyalatot mutatott, és vörös foltok jelentek meg rajta; de megfigyelte azt is, hogy a kinin és a jódtartalmú gyógyszerek abbahagyása után fokozatosan visszatért az eredeti szemszíne. Liljequist így az elsők között jegyezte fel, hogy a kábítószer-mérgezés milyen látványos elváltozásokat okoz az íriszen.

Petar Dimkov (1886-1981) bolgár természetgyógyász már gyermekkorában jegyzeteket készített a gyógyításban gyakorlott nagyapja tanításaiból. Felnőttként ismert gyógyítóvá vált.

Joseph Deck (1914-1990) alapította meg az Ettlingeni Íriszdiagnosztika Kutatóintézetet.

Franciaországban 1923-ban publikálta az első íriszdiagnosztikai kézikönyvet Léon Vannier homeopata. Az első francia íriszdiagnosztikai képzést 1950-ben indította meg Gaston Verdier, aki később Andre Roux (1926-1996) algériai születésű francia természetgyógyásszal közösen fejlesztette tovább a módszert.

Az Egyesült Államokban a módszer első tanulmányozója az Ausztriából kivándorolt Dr. Henry Edward Lane volt, aki saját műtétei és boncolásai alatt feljegyzéseket készített az írisz mintázatairól. Szem diagnózis című könyve 1904-ben jelent meg. Lane tanulmányában óvatosságra intett: több ezer vizsgálatra van szükség, mielőtt egy írisz-elváltozást, illetve annak betegségekkel való összefüggését bizonyítottnak lehet tekinteni. 1919-ben egyik hallgatója, Dr. Henry Lindlahr sebészorvos is megjelentetett egy Iridiognosis és egyéb diagnosztikai módszerek című kiadványt. Az 1950-es években Bernard Jensen (1908-2002) hozta divatba az íriszdiagnosztikát, amikor alkalmazni, később oktatni kezdte saját megfigyeléseit.

James Colton 1963-ban egy balesetet követően kezdte tanulmányozni az egészségügyi diagnosztikai módszereket. 1981-ben megalapította a Brit Íriszdiagnosztikai Társaságot.

A magyar viszonyok hogy úgy mondjam "érdekesek", de nincs ez így mindenhol, Ukrajnában az orvosi egyetemen tanítják, Dániában a biztosítók is alkalmaznak íriszdiagnosztákat, Németországban is rendkívül elterjedt.

A szivárványhártya (iris). Körülveszi a kötőhártyával borított, azon áttűnő fehér ínhártya (szemfehérje). A szaruhártya (cornea) teljesen átlátszó, így a képen csak egy róla visszatükröződő fehér fényfolt látható.

A teljesség igénye nélkül( hiszen ez egy egyész értekezést tenne ki, itt tájékoztató jelleggel említeném) pár mondatban a következőkről....

Az írisz lapos, gyűrű alakú lemez, melynek felszíne egyénenként változóan redőzött, közepét a pupilla foglalja el.
A pupilla soha sincs nyugalmi állapotban, tágulását-szűkülését különböző külső-belső tényezők befolyásolják (fény, lelki és fizikai aktivitás, emóciók).

A tág pupilla magas szellemi és fizikai potenciát jelez, ezzel szemben a szűk pupilla ezek alacsony fokára utal.

Normális esetben a pupilla az írisz közepén helyezkedik el, szabályos kör alakú. Egyes betegségek esetén a pupilla deformációjának gyakorisága a következő:

asztma, érszűkület – 1–3%; központi idegrendszeri betegségek, vérellátási zavarok – 50%; emésztőrendszeri betegségek (a súlyosságtól függően) 11–60%; agydaganatos betegeknél a pupilla egészen furcsa (pl. lóhere, falevél stb.) formát ölthet.

Gyakori és fontos jelek a szivárványhártyán látható bemélyedések, szétszakadások, melyek különböző gyulladásos, degeneratív és traumatikus folyamatok során jelentkeznek.

A belső szervi gyulladások színbeli és formabeli elváltozásokhoz vezetnek: világos írisz esetén ez bemélyedés, sötét szemszín esetén viszont „repedés” formájában látható.

A megelőzés-gyógyítás akkor a leghatékonyabb, ha a toxikus és degeneratív folyamatokat időben felismerjük, mivel a mérgező anyagok felhalmozódása egyre növekszik. A toxikus sugarak sötét, ékszerű vonalak, melyek a gyomor- és bélrendszert tükröző fodorból vezetnek a nyirokrendszernek megfelelő terület széle irányába. Jelenlétük a szektornak megfelelő szerv legyengülésére utal (pl. a 11 és 1 óra közé eső szektorban ezek a sugarak ideg kimerülésre engednek következtetni).

A helytelen táplálkozás, a mértéktelen gyógyszerfogyasztás, a káros szenvedélyek, a mozgásszegény életmód és a krónikus székrekedés egyre több toxikus sugár kialakulásához vezetnek. Ha az említett sugarakkal párhuzamosan sok ívszerű vagy körkörös gyűrődés is látható, ez a regeneráló képesség gyengülésére utal. A beteg ilyenkor fejfájásra, szédülésre, gyengülő memóriára és koncentráló képességre panaszkodik.

A szervezet manapság gyakori elsavasodása esetén, az íriszen a gyomor- és bélrendszernek megfelelő terület fehéres árnyalatúra változik, s innen fehér színű, kidomborodó, radiális sugarak irányulnak az írisz külső széle felé. Ezeket a jeleket leggyakrabban az akut állapotú reumás betegeknél figyelhetjük meg – de csak a világos szeműeknél.

Gyakoriak az íriszen látható, szabálytalan szélű, különböző színű és méretű, kiemelkedő pigment foltok.Ne tévesszük össze a mérgező anyagok felhalmozódását jelző toxikus foltokkal, melyek nagy kiterjedésű, homogén struktúrájú, szabályos geometriai formájú, sötétbarna, bordó vagy rozsdaszínű, ki nem emelkedő képződmények.


Gyermekek

A gyerekeket általában 4-5 éves koruk körül lehet ezzel a módszerrel vizsgálni. Babaként a szem általában még nagyon tiszta. Saját tapasztalatom szerint, a gyerekek nagyon is érdeklődőek s egy tapasztalt diagnoszta jól kiolvashat sok mindent a cseppek szeméből.

Mai trend – számítógépes kontroll

A számítógép elterjedésével lehetőség nyílt, hogy nagyszámú, orvosilag is diagnosztizált esetet vessenek össze, így egyre pontosabb térképeket tudnak rajzolni a szemről. A tudomány előrehaladásával talán ennek a módszernek van leghamarabb helye egy általános orvosi rendelőben, hiszen gyorsan, olcsón, és viszonylag kevés eszközzel is könnyen lehet hasonlót találni, hozzáférni a szakmai adatbányákhoz. Erre természetesen még várni kell, ám ma sok orvos kutatja a szem diagnosztikai vizsgálatában rejlő lehetőségeket.

A szemszín is számít! – Alkattanon is alapul!


A kék szeműek

szemében sokszor van probléma a sav-bázis háztartással. Legtöbbször savas irányba tolódik el az egyensúly, ezért gyakoribb náluk például a gyomorfekély, hajlamosabbak az ízületi fájdalmakra és más gyulladásokra is. Jellemző még az asztmára való hajlam is.

A barna szeműek

a koleszterin és zsíranyagcsere zavaraira hajlamosak. Gyakori az érelmeszesedés és ennek következményei, a szívinfarktus és az agyvérzés. Fokozottan figyeljenek oda ezenkívül a bélbetegségekre és a vérképzéssel kapcsolatos megbetegedésekre!

A zöld szeműek

leggyengébb pontja a máj-epe rendszer. Igen fontos számukra a rendszeres méregtelenítés és a kemikáliák bevitelének korlátozása. Jellemző rájuk ezenkívül az érzékeny, száraz bőr is.

A szürkés szem

a migrénes fejfájásra és az allergiás megbetegedésekre való hajlamról tanúskodik.

Figyelem! – Az iridológia nem „csodamódszer”!

Csupán egy eszköz az orvos, a természetgyógyász palettáján, de mondhatom, ragyogó eszköz, ami teljesen fájdalommentes is.

Ha a szivárványhártyád nagyon tömör,

szerencsés ember vagy -- ez a kiváló öröklési sajátságok, a fokozott szívósság, erős immunitás jele. Betegségből, műtéti beavatkozás után nagy valószínűséggel gyorsan és teljesen felépülsz.

Nagy a valószínűsége, hogy 80-85, de lehet, hogy 90 évig is elélhetsz.


Ha a szivárványhártyád nem nagyon tömör,

akkor picit kevésbé vagy szerencsés. De csak egy picit. Öröklési sajátosságaid viszonylag jók, szívósságod esetenként változik, immunitásaod rendszerint megbízható. Viszont nagyobb pszichikai és fizikai terheléseknél előfordulhatnak ideges kitörések, túlzott ingerlékenység, fejfájás, szívtáji fájdalmak, az egyes szervekben görcsök, depresszió. Betegségből való vagy operáció utáni felépüléskor rászorulhatsz az orvosi segítségre. Amennyiben viszont kiegyensúlyozott az életviteled, ha "nem hagy cserben egészséged", akkor különösebb probléma nélkül elélhetsz 75-80 évig.

Ha szivárványhártyád laza szerkezetű,

a rostok hasítottak és köztük sok a "lyuk", akkor kevésbé vagy szerencsés, mint azok, akiknél tömör az állaga. Ez a gyenge immunitás, nem túl nagy szívósság tünete. Még a jelentéktelenebb terhelések és stressz hatások is ideges kitöréseket, pszichoszomatikus megbetegedéseket válthatnak ki. Ennek ellenére van esélyed arra, hogy elérd a 70-75 évet.

Ha szivárványhártyán köröket vagy félköröket

látsz, akkor olyan érzékeny ember vagy , aki negatív emóciókat, sérelmeket, feszültségeket rejt magában. Tulajdonképpen ettől az állandó pszichés feszültségtől károsul az ideg- és keringési rendszer, s különböző görcsökre lehetsz hajlamos.

Ha a szivárványhártya szélén, legtöbbször annak felső részén fehér színű ív látható,

az annak biztos jele, hogy érelmeszesedésed van.


Ha a szivárványhártya valamely részén foltok vagy más, az alaprajzolattól eltérő jelek

vannak, akkor szíveskedj megtekinteni fenti ábránkat, mely a belső szervek szivárványhártyára történő kivetítését mutatja, és próbáld megállapítani, "melyik szervben" vannak ezek a foltok. Nincs kizárva, hogy az adott szervben "valami gubanc van".


Az írisz ábrázolása már a kis-ázsiai barlangrajzokon is megtalálható, de a módszer széles körben elterjedt volt az ősi Kínában és Indiában, valamint az ó-egyiptomi orvoslásban is. A gizai ásatások során két olyan papirusz tekercs is előkerült, amelyet Elax, Tutanhamon főpapja írt az íriszdiagnosztikáról.
Tökéletes épségben maradt lenyomat betekintés enged a Fáraó betegségeiről. Viszont az eljárást, amivel a lemez készült, a mai napig nem ismert.

Dióhéjban ezeket leltem leírásként. A gyakorlat pedig azt mutatja, hogy mint minden eljárás, ez sem igazán "tanulható" különböző iskolákban, bár nagyon is tanítják. Vannak csudás térképek-ez sem egységes ma még-, vannak csudás fényképezések, kiértékelések, műszerek eszközök, satöbbi...

Vannak számítógépes programok már, amik értékelnek, leírást-azaz papírt, leletet- adnak a kezünkbe, mert ugye az kell.

Saját tapasztalatom pedig az, hogy egy valóban jó szemtérkép tökéketes megtanulása elengedhetetlen a diagnosztának! Amit tárolsz a saját agyadban. Amikor belenézel a páciens szemébe, akkor gondolatban "kivetíted" a térképet a látottakra, s már tudod is, hol a hiba. (ez a fizikális szint)

Persze egyáltalán nem hátrány, ha ismered a szem anatómiáját.

A szem a lélek tükre-de, a testté is. Minden ott van benne, csak meg kell találni.

Én egy kicsit másképp nézek a szemekbe, nem csak azt nézem, hol van elváltozás a normálishoz képest, hanem "megkérdezem" a szemen keresztül a lelket, mi a problémája? Azaz "beszélgetek" a lélekkel... hang nélkül.

Közben fogom az információt a fizikai személytől is, amiben jelenleg tartózkoik. Ehhez nem kellenek műszerek, programok, mert nem is tudnák mindezt "letapogatni". Használom azt a képességemet, ami valójában mindenkinek adott, csak nem is tudja, hogy van neki. Tudatosan használom. Igy meg sem kell szólalnia a páciensnek valóban, de beszélhet is ha akar....még sem beszél, mert általában "vizsgáztat", hogy képes vagyok-e azt felfedezni, amit ő már tud, tehát pontos, nyugati orvoslás szerinti diagnózisal jön, csak szeretné azt megerősíteni vagy éppen elvetni. Én szoktam magamban jókat mosolyogni mindezen, mert "látom " azt is, milyen szándékkal keresett fel. De, szeretek játszani, így általában hagyom, hogy vizsgáztasson. Meg egyébként sem bántanám meg semmiképpen.

Régi betegeim sokszor tágra nyitott szemekkel jönnek, ( vicces jelenetek adódnak) ,hogy "csak nézzek bele", nincs-e valami baj, amit meg lehetne előzni-no, ennek mindig örülök, mert ezek az emberek már képesek voltak felelősséget vállalni önmagukért.

Gyerekeim pediglen sokszor mondják, hogy: édesanyám, ne nézz!!! Mer, ugye, van amit úgy hívnak: szakmai ártalom.

Vallom, hogy a gyógyítás képessége (is) Isten ajándéka, a diagnosztizálás, felismerés is. Sok tanult gyógyító van képesség nélkül- ezeknél az embereknél ez nem hivatás, hanem csupán szakma, a pénzkereset egy formája. Ők mondják azt, hogy lámpa, vagy modern gépek nélkül nem lehet érdemleges megállapítást tenni. Igazuk is van, ha csak a fizikai szintet tekintem. De, semmilyen modern eljárással nem lesznek képesek a lélek nyelvén értekezni a beteggel.

Ezáltal kaphat ugyan valamilyen megállapitást a páciens, de mélyreható elemzést biztosan nem. Enélkül pedig a bármilyen betegség gyógyítása eleve kizárt. Lehet, éppen meglátja, hogy pl. a méhnél valamilyen elváltozás van, ki is derül, hogy mondjuk egy jóindulatú daganattal áll szemben. Kezelik is azt különböző módszerekkel, netán fizikálisan meg is gyógyul a terápia következtében...de, mi lesz azzal a problémával, ami a betegséget okozta?

Azt nem tudja más elmondani, csak a lélek. Hiába gyógyitotta meg fizikálisan, ha teszem fel 1-2 év múlva a daganat más szervben jelentkezik. Volt egy jó iriszdiagnózis, volt egy "jó" kezelés...és még sincs semmi megoldva.

Ezért azt mondanám, hogy hiába jó a diagnózis, no meg a diagnosztika, ha nem lépünk fel a szellemi szintre ennek vizsgálatakor. Ez persze nem csak az íriszvizsgálatra vonatkozik, hanem bármilyen más alternatív vagy nyugati módszerre is. Túl kell lépni a fizikális síkon. Mert a megoldás ott rejlik, csak elő kell hozni.

Egy jó gyógyító nem ijeszti meg a beteget, hanem kedvesen elbeszélget vele,sok kérdés felvetődik, ami olykor furcsának tűnik a páciensnek, hiszen valószínűleg egyáltalán nem a betegségére vonatkozókat fogja hallani-de, ez persze nem így van.

Nem szabad egy vizsgálómódszerrel diagnózist alkotni, kell hozzá több is. Ezek meg attól függenek, hogy mennyire szereti az ember a hivatását, azaz, képes-e többféle, egymással harmonizáló, egymást kiegészító gyógyító, feltérképező módszert megtanulni, s azokat kombináltan használni.

Sokan felhördülnek ezek hallatán-pedig, nem kellene. Aki képes tanulni gyógyító eljárásokat, az tudja, hogy mennyire nem lehet egyféle módszerre hagyatkozni, hiszen az ember a makrokozmosz kicsi képe-ami bizony ma még felfedezetlen nagyrészében. Ki állíthatná, hogy egyetlen módszerrel képes az egész teremtett világmindenséget átlátni?

Aki ragaszkodik egy rendszerhez, az bizony még nem képes sem diagnosztizálni, sem gyógyítani...esetleg nem is lesz az, mert ez nem az életfeladata, csupán a munkája, amivel eltarthaja önmagát és a családját. (ezek az emberek aztán

Ha megnézzük, hogy a nagy gyógyító rendszerek mennyire hasonlóak-de, csak akkor tudjuk, ha ezek mindegyike a "vérünkben van", megtanulásuk meg bizony áldozatos és sok kitartást igénylő nagy feladat-, akkor nem mondanának olyat, hogy több rendszert nem lehet maradék nélkül megtanulni, vagy együtt használni.

Van bizony, akinek ez nem is sikerülhet, mert nem elhivatott.

Vagy mondhatnám úgy is: nem elhívott.

Summa-summarum: jó és hasznos az íriszdiagnosztika-jó kezekben.

Nem kell ehhez sem más, mint a bevezető idézetből megismételni egy töredéket:

"...elég egyetlen pillantás"

Olvass tovább: https://termeszetgyogyaszat2.webnode.hu/news/iriszdiagnosztika/