Kereső megélhet egyfajta elmagányosodást.
Eddig a széles, kitaposott ösvényen járt a nagy tömeggel.
Ma már nekiindult a hegynek, ahol kevesen járnak.
Csapások egyre keskenyebbek, egyre nehezebb rajta a járás
Már nem az érdekli, hogy kinek milyen autója van, mennyit keres, hogy kivel részegedett le a hétvégén. Azt keresi: ki Ő ? Miért van itt ? Mivel tudna fejlődni ? Hogyan tudna fejlődni ? Tudja, hogy ide nem hozott semmit, és anyagilag nem is visz el semmit.
Nem beszél már egy nyelvet a rokonaival, gyermekkori barátaival. Őt már nem érdekli, amiről beszélnek, másik már nem érti Ő miről beszél. TV-t nem néz, híreket nem hallgat.
Egyre feljebb megy fel a hegyre. Már nincsenek kiépítve kötelek, biztosító hevederek.
Már nincsenek eszközök a külvilágban, amik megmondanák hogyan másszon tovább.
Nincs már guru, nincs már mester, nincs már tanító, aki megmondaná a tutit!
Miért?
Mert ott még nem járt senki! Azon hegy, azon oldalán, azon meredekén még nem járt senki, az az Ő egyéni útja, ezért van ott!
Amikor megérkezett, színtisztán a saját feladatát végzi.
Olyan dolgot csinál, amit még senki más.
Egyedül érezheti magát. Távolban lát valakit, aki szintén a meredek, biztosító kötél nélküli sziklás részen mászik fel, de már nem tudnak egymásnak technikailag segíteni, legfeljebb összenéznek, egymást bátorítják tekintetükkel. Lenéznek a tömegre, akik még el sem indultak, beleragadtak az anyagba, fogalmuk sincs miért vannak itt... majd küzdenek fel tovább a hegy csúcsa felé. Akik meg felnéznek a fent mászókra a széles útról, kritizálják, leszólják őket, gúnyolódnak.
"Tudatosság hullámain - mindenkinek egyedi útja van, amire nincs tuti recept"
Egyedül kell elindulnod és egyedül is kell végig érned.
