Régen a magyar házakban elmaradhatatlan volt evés előtt és után az asztali áldás. Az étel táplálja a testet, így egyáltalán nem mindegy, milyen erőkkel rendelkezik. Aki főz, gondolatait "belefőzi" az ételbe, hiszen mint tudjuk, a gondolati erő. Ha éppen haragszik, gyűlölködik, morgolódik, beteg, rosszul érzi magát, az étel tárolni fogja ezeket a gondolatokat, és mivel emberek vagyunk, ez elég gyakran előfordul.

Az asztali áldás "letakarítja" az ételről a negatív gondolatokat, erőket, és helyettük életerővel "tölti fel" az ételt.

Az előzőekből természetesen az következik, hogy főzni csak szívvel-lélekkel, egészségesen és jó gondolatokkal érdemes.

Néhány asztali áldás példaképpen:

Étkezés előtt:

"Jövel Uram, légy vendégünk, áldd meg amit adtál nékünk"

Étkezés után:

"Aki ételt, italt adott, annak neve legyen áldott. Amen"

Vagy:

Isten áldd meg életünket,
Bocsásd meg sok bűneinket,
Szenteld meg eledelünket,
Fiadért hallgass meg minket
Amen

Az Amen annyit jelent: Úgy legyen. Megerősíti, nyomatékosítja, véglegessé teszi az imát.
Ámen helyett mondhatunk annyit is: Úgy legyen!