A káromkodás lelki és szellemi hatásai
Megjelent: Ezo-tér
Hazánkban, de különösen a fővárosban az elmúlt tíz évben tragikusan romlott a magyar nyelv használata. Ennek legfőbb jelei, hogy jelentősen beszűkült az átlag ember (különösen a fiatalok) szókincse, a másik szomorú tény pedig a trágárság rohamos térnyerése. Sajnos a hétköznap használatos szókincs magvát a nemi és kiválasztási szerveket és azok funkcióit jelző szavak alkotják, amit többnyire – az adott helyzettől függő – kívánság vagy értékítélet egészít ki az anyai vérvonalú rokonság megemlítésével. Ezt hallani a tömegközlekedési eszközökön és az autósok között, de akár piacon vagy az iskolák szüneteiben is.
E hihetetlen mérvű szellemi pusztulásnak több oka is van, amin érdemes elgondolkodni. Az egyik legrosszabb hatás a (főleg) kereskedelmi rádiókból és tévékből áramlik, ahol már régen „kihaltak” a magyar nyelvet ismerő és beszélni tudó műsorvezetők. Ehelyett a színvonalat (szókincs, kifejezési mód stb.) egyre inkább a társadalom legbeszűkültebb tudattal rendelkező rétegéhez igazítják, amiből tudattalanul az sugárzik, hogy ez a normális, és a jó. Tisztában kell lennünk azzal, hogy ennek óriási befolyásoló hatása van mindenkire, aki rendszeresen hallgatja, nézi ezeket az adásokat, ami alól egyféleképpen lehet hatásosan kivonni magunkat: a készülék kikapcsolásával.
A szókincs leszűkülése a nemi szervek megnevezésére és a már kötőszóként használt működésükre, szintén a tudat erőteljes beszűkülését jelzi. A hazánkat elöntő fogyasztói társadalom „istene” a gyökér csakra legmélyén lakik, az anyagban, amit pénz, test és szex formájában imádnak alattvalói. Az tehát, hogy a leggyakrabban használt szavak ezekkel a fogalmakkal kapcsolatosak, azt mutatja, hogy a beszélő tudatának központi, kiemelt részén ezek az „értékek” vannak, tehát figyelmét, energiáját, törekvéseit ezek felé fordítja.
Foglalkozásom révén közel húsz éve foglalkozom nyelvekkel, és szerencsém volt igen fejlett nyelvet is megtanulni. Tapasztalataim is azt mutatják, amit a spirituális hagyományokban olvashatunk: a használt nyelv pontosan kifejezi a beszélő szellemi szintjét, tudatának állapotát. A nyelv visszahat a használójára, így egy körfolyamat indul be, amely lehet pozitív és negatív is. Minél gazdagabban, árnyaltabban, kifejezőbben választjuk meg szavainkat, alkotjuk meg mondatainkat, annál tisztábban, magasabb szinten rezeghet tudatunk – és megfordítva.
Spirituális szempontból meg kell említenünk, hogy a kimondott szó nemcsak szellemi szinten rezeg, hanem természetesen asztrális szinten is, ahol szintén visszahat a beszélőre. Azt, hogy mit és hogyan beszélünk, az Olvasó leginkább úgy tudja lemérni, ha egy-egy „zaftosabb” párbeszéd során vizuálisan elképzeli pontosan azt, amit a beszélők a szavakkal megneveznek. Egy-egy ilyen „gyakorlat” döbbenetes felismeréseket hozhat, rájöhetünk, hogy mit is beszélünk valójában. Azt pedig már régóta tudjuk, hogy a szónak teremtő ereje van, így amit gyakran emlegetünk, azt magunkhoz vonzzuk: ez érvényes az áldásra és érvényes a rossz indulatú kívánságokra. Amit kimondunk, az előbb-utóbb megjelenik auránkban, és visszahat az életünkre.
A káromkodás és a trágárság spirituális hatásához hozzátartoznak a kimondott szavak által keltett igen alacsony rezgésű energiák, amelyek körbeveszik a beszélőt és a hallgatót. Aki tehát káromkodik, az sűrű, nehéz, ragacsos, visszataszító energiákkal burkolja be magát és a másikat. Ez teljesen megfelel az asztrális környezetszennyezés fogalmának. Természetesen itt is az intenzitás és az előfordulás sűrűsége határozza meg az általános állapotot. Aki gyakran beszél így, annál állandósulhat ez az energiaminőség és -szint. Akinek csak ritkán csúszik ki a száján ilyesmi, az természetesen könnyebben meg tud szabadulni a következményeitől.
A Bibliából tudjuk, hogy „Ahol a szíved, ott a kincsed”, és a magyar nyelvben van egy olyan szólás is, hogy „Ami a szívemen, az a számon” – ami természetesen a szókimondásra utal, de talán nem áll messze e két megállapítás egymástól. Kétségtelen, hogy, amit a szívünkben hordozunk, arról szívesen beszélünk, így kifejezi értékrendünket is.
Mit tehetünk a nyelvpusztítás megállítására? Először is azt, hogy tudatosan figyelünk a beszédünkre, szóhasználatunkra, és szellemi erőfeszítést teszünk (mert erre szükség lesz) szókincsünk bővítésére, a megfelelő szavak megtalálására és a kerek mondatok megalkotására. Ez valóban szellemi energiát követel, hiszen egy beszűkült szintről kell felemelnünk a nyelvhasználatot egy magasabb szintre, ami mindig nehezebb, mint lepusztítani egy nyelvet. Ugyanúgy energiát és kitartást követel, mint a tudat felemelése, de hatása áldásos. Lehet, hogy úttörő munkát kell végeznünk munkahelyünkön, baráti körünkben, de az emberek sokszor követik a jó példát is (ha nem erőszakoljuk rájuk), ezért bátorítok mindenkit a feltűnésmentes, csendes, tudatos példamutatásra. Váljon ez mindannyiunk szellemi-lelki javára!
Szabó Judit
